Az étkezés célját tekintve óriási változást jelent, hogy amíg a 20. század eleji ember jellemzően tápanyagfelvétel céljából étkezett, a mai kor embere ezt legfőképp élvezetből teszi. Azt, hogy ez mennyire így van, mi sem szemlélteti jobban, mint hogy megjelentek az olyan élelmiszerek, melyeknek tápértéke igen kevés van, élvezeti értéke (íze, illata, színe) azonban felturbózott. Ékes példája ezeknek a cukormentes cukorka.

Lássunk egy "élő" példát. A saját polcunkon találtam egy zacskó cukorkát (esküszöm nem én vettem, hanem a feleségem). Egy CBA-ból származik, a neve DIANELLA BonBons. Sugarfree!

Összetevők (szó szerint): édesítőszer: szorbitol, almasav, magnéziumsó, aszkorbinsav (c vitamin), természetes és természetazonos aromák, édesítőszer:aszpartam.

Milyen jó, hogy nincs benne E betű, mondanák sokan.

Nézzük tüzetesebben, mik is ezek. A végén kezdeném: aszpartam, vagyis E951, vagyis kémiai nevén "alfa-L-aszparagil-L-fenilalanin-metilészter". Az ámerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal 92-féle, dokumentált, aspartame mérgezés okozta tünetet tart számon, beleértve: zsibbadtság, fejfájás, fáradtság, szédülés, hányinger, szívdobogás, hízás, szédülés, ingerlékenység, szorongás, memóriazavar, homályos látás, viszketegség, rohamok, vakság, izületi fájdalmak, depresszió, izomgörcsök, elvetélés, terméketlenség, függőség, gyengeség és halláskárosulás. Íme néhány, aspartame okozta betegségek közül: agydaganatok, szklerózis multiplex, epilepszia, Graves-kór, krónikus fáradtság, Epstein-Barr kór, Parkinson-kór, Alzheimer-kór, cukorbetegség, értelmi fogyatékosság, limfóma, születési rendellenesség, systematic lupus, és halál. No comment. Itt olvashatsz többet erről: http://www.zpok.hu/genmanipulacio/kepregeny/16.htm
Mire ezt leírtam, elolvadt a számban egy cukorka. Egyébként elég finom:) Sajnos nem tudom visszahozni (hányni azért mégsem akarok). Na menjünk tovább, visszafelé haladva.

Természetes és természetazonos aromák. Titok marad, hogy pontosan mikről van szó, amit sajnálhatunk, dehát ez van. Természetes aroma az, amit valamilyen növényi vagy állati termékből állítanak elő, illetve vonnak ki. Így sem tudtunk meg túl sokat. A természetazonos aromaanyag mesterségesen előállított cucc, ami kémiailag egyezik a természetben előforduló aromaanyaggal.

Aszkorbinsav (c vitamin), vagyis az E300. Ezzel elvileg nincs baj (sőt), bár nyilván egészségesebb, ha nem ilyen cukorkából nyerjük ki a megfelelő mennyiséget.

Magnéziumsó: Ez érdekes, mert így nem szerepel az élelmiszerek adalékanyagai között. Találtam magnéziumkarbonátot (E504), ami csomósodásgátló és elvileg nem veszélyes, meg találtam zsírsavak magnéziumsóit (E470b), amit főleg aromák hordozóanyagaként használnak és legtöbbször növényi zsiradékból állítják elő, de lehet állatiból is. Elvileg veszélytelennek számít. Ja és a legjobb, hogy genetikailag módosított alapanyagok használata lehetséges. Az elnevezés mindenesetre nem pontos, magnéziumsó pl. a folyóvizekben található, minél több, annál keményebbnek számít a víz. Ezen kívül a gumiiparban, papírgyártásban, gyógyszergyártásban, tűzálló termékek gyártásánál használják. Marhajó.

Almasav: E296. Kémiai szintézissel maleinsavból, vagy fumársavból állítják elő. Egyébként elvileg veszélytelen anyag.

Szorbitol: E420. Inkább szorbitnak hívják, melyet enzimek segítségével glükózból állítanak elő. Genetikailag módosított anyagok alkalmazása is lehetséges. Veszélytelennek számít, de nagyobb mennyiségben hasmenést, gyomorgörcsöt és hányást okozhat. Érdekes info ez. Most akkor veszélytelen, vagy sem?!

Ennyi. De még nincs vége, mert van néhány észrevételem.

Miért szerepel a felsorolásban az elején is meg a végén is, egy-egy édesítőszer. Gondolom nem véletlenül felejtették a szorbit után odabiggyeszteni az aszpartamot. Az aszpartam hírhedt egészségkárosító hatásáról, szóval aki hallott róla, az nem vesz ilyen cukorkát. De! Ha valaki elkezdi olvasni az összetevőket, az első két szó után megnyugodhat, hogy édesítőszerként ebben a cukorban szorbitol van, és már meg is vette.

 hasznos link: http://www.e-szam.hu

Besenyő Pista bácsi is megmondta:D  https://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

Meg Tompika is bizonyít:D  https://www.youtube.com/watch?v=ALsX0hhIgSQ

folyt köv...

A huszadik század folyamán felgyorsult és a mai napig terjedő technikai és tudományos forradalom hatása többek között az életmód, ezen belül az étkezés radikális változását hozta társadalmi szinten is. Az étel, melyet a mai kor embere fogyaszt nagymértékben különbözik az 1900-as évek elején fogyasztottól. Vegyük sorra, milyen változásokon esett át történetileg az ember által elfogyasztott étel és maga az étkezés a században.  A termőföldek minősége jóval alacsonyabbá vált a túlhasználás miatt, így az ezeken termő növények is jóval kevesebb tápanyagot,vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, mint azelőtt. A mezőgazdaságban széles körben elterjedtek a különböző műtrágyák, növényvédő, azaz rovarölő szerek, emellett a genetikailag módosított növények. Ezek a korszerű technikák nagymértékben hozzájárulnak a termőföldek és a vizek kizsákmányolásáshoz és szennyezéséhez. A szennyeződések természetesen megjelennek a termeszetett növényekben és így az ezeket efogyasztó állatokban és az emberben is.

folyt köv...

nem is tudom, hol kezdjem...

Nem túl rózsás helyzettel. A világ egyik fele nyomorog, a másik pedig ki van gumizva, vagyis agyilag ki van facsarva, meg van tévesztve, el van hülyítve. A nyugati világ - ami már keleten is honos lett - el van torzulva. Lehet, hogy a "fejlett" világban mindenki örül, hogy van munkája és a sok pénzből meg tudja venni a plazmát meg a sok felesleges - sőt káros - kütyüt, de ez iszonyú gáz világlátás. Az átlagember nyomja a harácsot a mókuskerékben, mellette persze szellemileg le van épülve, meló után tolja a tévét, szart eszik, kemikáliákat fogyaszt, küldi a különféle drogokat (fű, alkohol, kávé, CIGI, csoki, miegymás...), hagyja hogy kizsákmányolja egy rakat multi és teljesen elfordult az élet valódi megélésétől meg a természettől. Dekadens a világ. Ömlik a pornó, a drog, az önpusztítás. Politikusok és cégek olyan fejlett pszichológiára építve basznak át minket és zsákmányolnak ki, hogy elsírom magam, pedig csak a felszínt karcoltam meg. Emberek! Ébredjetek! Éljetek!!!!!!!!!

Hetesi Zsolt: A felélt jövő

A tanulmány a tömegtermelés hatásainak csak két szegmensét vizsgálja: mi jelent a klímaváltozás? mi történhet, ha elfogynak az ősmaradványi erőforrások (olaj, gáz)? Igen hitelesnek gondolom, mivel emberünk már lerakott ezt-azt az asztalra: bejött pár komoly előrejelzése. Jómagam is voltam egy előadásán az ELTÉ-n. Korrektnek tűnt.

Kíméletlen őszinteséggel írja le előrejelzéseit. Ezek között szerepel, hogy a fajok jó része kipusztul, ami teljesen felborítja az évmilliók alatt kialakult ökoszisztémát. Éhinségek és járványok bizonyosan bekövetkeznek, háborúk és teljes káosz csak rossz esetben, de ennek is nagy esélye van. Emellett valószínű, hogy 2040-ig 4-5 milliárd ember hal meg. 2012-től (!!!!!!) ellátási problémák, áramszünetek lehetnek, 2030-ra az energiahiány az 1930-as évek szintjére küldi vissza a "fejlett" emberiséget, ami forradalmat hoz.

Figyelem: a szerző valamilyen szintű megoldást is feltálal, melynek alapja a kisebb közösségek felemelkedésében és a természethez való visszatérésben rejlik.

Olvassátok el a tanulmányt itt:

 astro.elte.hu/~hetesizs/anyag.html   (alul van a "sokak által olvasott szakjelentés"-nél)

És hogy valami bíztatót is írjak: HAJRÁ!:)

"Kolostorában egy reggel így fordult szerzeteseihez Lin-csi apát.

- Hívek! Ma elmesélem nektek, mit mondott régi mesterünknek a bölcs paraszt. Amikor a mester, még vándorfilozófusként, lent járt délen, találkozott egyszer egy paraszttal. A paraszt kutat ásott a földjére, és ennek a kútnak a vizével öntözte a rizsét. Egyszerű csöbörben kézzel húzta fel a vizet a mélyből. Amikor a mester odaért és meglátta, mit csinál, elámult, majd megkérdezte tőle.

- Te paraszt! Miért nem használsz gémet? Mire a nap lemegy, háromszor akkora területet öntözhetnél meg. Miért nem állítasz kutadhoz gémet? Sok fölösleges munkát takarítanál meg! - A paraszt így felelt a mesternek.

- Tudom, hogy a gémmel munkát takarítanék meg. De hát éppen ezért nem használom! Mert mit kezdenék a megtakarított munkával? Újabb földdarabot művelnék meg, ahol újabb kutat ásnék, s ha oda is gémet állítanék, azzal megint csak munkát spórolnék. Azzal a munkával megint újabb darab földet művelnék, s a sok megművelt földön aztán annyi rizst termelnék, amennyit már eladni se tudnék. Akkor több bivalyt és kocsit vennék, s messzi városokba járnék velük piacokra. A piacokon a rizsemmel hosszú napokat töltenék, alkudnék, veszekednék, de aztán megint csak egy kicsikét gyarapodnék. Akkor megint újabb darab földet vennék, megművelném, kutat ásnék, gémet állítanék, s végül a gémnek köszönhetően többet dolgoznék, mint valaha. A megtakarított munka csakis munkát termelne nekem, egyre keservesebb lenne az életem. Ezt tenné velem a gém. Ezért nem állítok a kutamhoz gémet - mondta régi mesterünknek a paraszt, ő pedig lejegyezte szavait, s az írás fennmaradt - fejezte be Lin-csi a történetet, majd hozzátette.

- Hívek! Bár kolostorunkban elvetjük az írott hagyományt, jegyezzétek föl ezt a tanítást, s idézzétek, ahol csak lehet. Nehogy egyszer ellepjék a földet azok az otromba fullánkos gémek! - mondta egykor Lin-csi apát, kolostorában, a Hou-to folyó partján."

Dr. Sári László: Hova vezet ez a munkaláz In.:Gyors élet, lassú halál? A fogyasztói társadalom csapdái, Saxum kiadó, 2007.

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

 

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

 

Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,

 

a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.

 

Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű.

 

Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.

 

Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.

 

Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.

 

Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

 

És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...

 

Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.

 

Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!

 

Föl, föl!... E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!

 

Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...

 

A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

 

A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.

 

1933 tavasza

DOUGLAS ADAMSnek, a Galaxis Utikalauz Stopposoknak című ötrészes trilógia szerzőjének igen jó érzéke volt a társadalomkritikához. A történet a következő bevezetővel kezdődik:
"Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja. Ez a bolygó a következő problémával küzd - vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok.
Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük
nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk.
Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból.
Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová.
Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezéséről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett."

És a robotűrhajó, ami a gyíkokuralta bolygó követe:) :

"Leszállt és figyelmen kívül hagyta azt, ami alatta volt, így jelentős mennyiséget szétlapított a világ legdrágább ingatlanaiból. A legtöbb ezek közül a Harrodsé volt.
A dolog masszív volt, közel egy mérföld széles és néhányan azt mondják, matt
ezüstszínű, rozsdafoltos és megperzselt. Külseje sebhelyektől torzított, amiket számtalan gonosz űrháborúban szerzett az emberiség által nem ismert Napok sugarainak fényében.
Egy fedélzeti ajtó kinyílt, szétzúzta a Harrods Food Hall-t, lerombolta a Harvey Nicholst és a sanyargatott építmény egy utolsó csikorgó sikoltással ledöntötte a Sheraton Park tornyát.
A csészealj belsejéből egy vérfagylaló csattanás és szaggatott dübörgés hallatszott, majd kilépett egy óriási, száz láb magas ezüst robot és lemasírozott a lépcsőn. Felemelte az egyik kezét.
- Békével jöttem - mondta, majd egy újabb csikorgás után hozzátette: - Vezessetek a Gyíkotokhoz.
Ford Prefectnek erre is volt egy magyarázata, amint Arthurral ültek és nézték a véget nem érő fantasztikus híreket a tévében. A hírek semmi másról nem szóltak, csak hogy a dolog ennyi kárt okozott ami annyi billió fontba kerül, és megölt ennyi és ennyi embert, majd pedig elmondták az egészet elölről, mivel a robot semmi mást nem csinált, mint ott állt egy picit ingadozva és rövid, érthetetlen üzeneteket ismételgetett.
- Egy nagyon régi demokráciából jött - mondta Ford.
- Úgy érted, a gyíkok földjéről?
- Nem - mondta Ford, aki erre az időre egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerőszakolta a torkán. - Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
- Furcsa - mondta Arthur. - Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
- Azt mondtam - válaszolta Ford. - Az is.
- Nos... - mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak amit mondani készül - miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?
- Ez isten bizony nem jut az eszükbe - mondta Ford. - Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
- Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
- Ó, igen - mondta Ford egy vállrándítással - természetesen.
- De - és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni - miért?
- Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem - válaszolta Ford -, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van gined?
- Mi?
- Azt kérdeztem - mondta Ford és hangjába a türelmetlenség érzése lopózott -, hogy van-e itthon gin?
- Megnézem. Mesélj még a gyíkokról.
Ford ismét vállat vont.
- Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velük - mondta. -
Természetesen a gyíkok igazán rosszak, abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt kell mondania."

Hargitai Károly írt egy könyvet 1989-ben. Címe: A Broiler társadalom. A broiler - azaz tömegesen és szinte kizárólag a haszonmaximalizálást szem előtt tartva tenyésztett - csirkéket hasonlítja a társadalomhoz. Íme egy idézet, de ha tehetitek, olvassátok el az egész könyvet (elég rövid)!

"Mitől olyan sanyarú a broiler csirke élete? És mi köze mindennek ehhez a könyvhöz, amely nem "csirkészeti" szakkönyv?

Való igaz, én ezt a könyvet magunkról, emberekről írtam.

Van azonban némi olyan párhuzamosság, ami meglehetősen meggondolkodtató.

A csirkéinket mesterségesen keresztezzük, szexáljuk, különválasztjuk a kis kakasokat, megint külön a kis tyúkokat, mesterségesen megvilágított helységekben tartjuk őket, etológiájukat megsértjük, családi életüket szétziláljuk. Mesterséges, nem teljes értékű tápon tartjuk őket. Később mint tyúkokat szűk ketrecekbe zárjuk mindegyiket. Izmaik elsatnyulnak. Állandó pszichoszomatikus feszültségben, természetellenes környezetben élnek. Napfényt nem látnak, friss levegőt nem szívnak. Lelki izgalmuk a nem megfelelő életkörülmények miatt testi romlásba megy át. Neurohormonális, agyi, idegrendszeri szabályozásuk megbomlik, de ugyanígy felborul szekréciós működésük, hormonális egyensúlyuk is, és természetesen immunrendszerük sem marad érintetlen. Ezért nagyon hajlamosak a betegségekre, járványokra. Létükben elszakítjuk őket a természettől, a kialakult koevolúciós szabályozástól, a megszokott és ösztönösen helyes táplálkozástól, még a diurnális megvilágítási ritmustól, ciklusoktól is. Táplálékukból hiányzik számos olyan nyomelem, amelyek a szervezet enzimatikus működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Az összezsúfolástól ingerült állatok csípik, marják egymást, ha egymáshoz érnek. Bizonyos értelemben nem normálisak. Valószínűleg csak azért nem narkóznak, isznak és dohányoznak, mert ez számukra lehetetlen. És bűnözni is csak ezért nem bűnöznek. Iszonyatos, hogy mit művelünk velük - és önmagunkkal."

Kapcsolódó linkek:

Meatrix.
Meatrix 2.

moremeatrix.

blogajánló.

És mégegy:

"A növények és az állatok csökkenő fehérjehozama, amely végső fokon az emberi test egészséges felépítéséhez szükséges, lényeges aminosavak mennyiségi és minőségi csökkenését, illetve romlását eredményezte, s ez hovatovább tarthatatlanná válik. A magzati károsodások, a vese- és májbetegségek arra készteti az egészségügy vezetőit, hogy követeljék: hagyjanak fel az erős vegyszerezéssel. Nyugaton, de más tájain is a világnak, hódító útjára indult a naturálgazdálkodás és a biokertészet. Az ilyen művelési mód viszont rendkívül munkaigényes, egészen < újfajta > - vagyis inkább nagyon is régifajta - hozzáállást kíván a földművelő embertől. Szó sem lehet arról, hogy  napi  nyolc órában, nehéz gépek és durva hatású vegyszerek bevetésével művelje az ember a földet. A mezőgazdasági < mamtizációs > folyamat egyre inkább lelassul, visszájára fordul. A kisbirtokrendszer, a kisparcellás termelés újjászületésének lehetünk tanúi világszerte. … a modern nagyüzemi gazdaság lelketlen, gépies módszerei helyett a szeretet, a föld, a növény, a víz, az állat és az ember szeretetének divatja van újra terjedőben.”

na ez az elképzelés nem nagyon jött be. nem tudok róla, hogy elterjedt volna azóta a kisüzemi termelés vagy efféle. sajnos. mint mindenhol, az agráriumban is a nagyüzem terjeszkedik, amig még van hová, de addig mindenképp - úgy tűnik.

továbbmegyek:

"Az ország tudományos akadémiájának a vizsgálatai szerint a csehszlovákiai szarvasmarha-állomány 91 %-a májbetegségben szenved, amelyet a rossz minőségű takarmány (biológiailag degradálódott növények) idéz elő. Ennek következtében a tőlük származó tej a megengedettnél nagyobb mennyiségben tartalmaz az egészségre ártalmas anyagokat, és a tejet, az ország egyes részein biztonsággal csak ipari célokra lehet felasználni."

Mostanában legjobban talán ez a Gandhiról szóló iromány fogott meg. Nagyon aktuálisnak érzem. Mohandász Karamcsand Gandhi, vagy ha úgy tetszik Mahatma Gandhi szerint az őrült mértékű tömegtermelés teszi tönkrefelé a világot és a benne élők életét. Gandhi India szabadságharcosa volt, de nem fogott fegyvert - ez elég távol állt tőle. Sokkal hatásosabb "fegyvere" volt az elnyomó, kizsákmányoló angolok ellen. Mozgalmat indított el, ami arra sarkallta az indiaiakat, hogy váljanak függetlenné a tömegtermelés áruitól és a mamutcégektől. Ha saját maguknak állítanak elő mindent - az élelmiszertől a ruhákig - akkor egyrészt nincsenek rászorulva az angolokra, másrészt biztonságban élhetnek. Nem kell félni attól, hogy nem sikerül megvenni a tömegek (vagyis saját maguk) kihasználásával, nagy mennyiségben előállított cuccokat. Az ember igenis lássa el magát, ne bízza sorsát hatalmas harácsoló nagypocakú angolokra!

A mozgalom egyébként baromi sikeres volt. A sztorit leegyszerűsítve az angolok nem tudtak mit kezdeni ezzel a támadással és végül eltakarodtak.

Ez a Satish Kumar által írt rövid fejezet itt olvasható: Gandhi: Az önellátás filozófiája

Nyomtatott formában megtaláljátok az Ökológiai kapcsolatok című könyvben - szerkesztette:
Endreffy Zoltán, Kodolányi Gyula , Budapest, Népművelési Intézet, 1984

Kapcsolódó linkek:

Gandhi a Wikipédián